Rigmus anyák napjára

Szorgoskodik minden nap,
Mos, főz, takarít,
a családnak ételt ad.

Nem alszik ki télen sem mécsese,
sokszor szalad akkor a varrógépe,
így senkit sem ér meglepetésként,
se hideg, se meleg,
mindenki jól felöltözhet,
szép dunyhába fekhet.

Ügyeskedik, a kertből elad
Paradicsomot, uborkákat,
melyet besegítésessel,
ő ültetett, vetett, nevelt.
S így a holnapra bizalommal tekinthet.

Férjét segíti, bátorítja,
Rigolyáit elhallgatja.
Feladatokat ad fiainak,
Hogy senki hasára se süssön a nap.

Türelmes, szépen, kedvesen beszél,
Imádkozik, s hisz, szeret, remél,
Hogy családja sorsa jól menjen,
S minden tagja a mennybe igyekezzen.

Szóljön hát neki ma a Biblia szava,
Kiváltképp a Példabeszéd 31:30-a,
“Csalóka a báj, múlandó a szépség,
De dicséretre méltó az Urat félő feleség.”

Hozzáteszem, főleg, ha anyuka,
S kit lánya így köszönt ma:
“Legyen neked boldog minden nap,
Kiváltképp az Anyák napja!”
2020. MÁJ. 4. 22:09

Édesapámnak Apák napjára

Jó hallgatni, amikor

Szót szóra fűzöl,

Mint mikor sokszor eszedbe jutnak a régi évek,

És hála Isten, a mondatok véget nem érnek.

Köszönöm szépen,

Hogy neked köszönhetem az életem,

Hogy Isten téged választott,

Hogy engem életre leheljen.

Lehet, hogy a kampós szögön megjelent a rozsda,

De a terhek tartását még sok-sok évtizedig bírja.

Több van az emberben, mint azt sokszor gondolja,

csak ehhez kiderítéséhez nehézség jön, hogy meg is lássa.

Soha ne mondd, hogy vége,

Csak azt mondd, hogy megérte,

Ne add fel a küzdelmet,

Folytasd a harcot,

Remélve remélj,

Küzdve küzdj,

Add a  tudást, mit kaptál, át,

s nevetve nevelj!

Van terv, mit érdemes még megvalósítani,

van hely, hova érdemes még elmenni,

van könyv, mit érdemes még elolvasni,

van ember, kit érdemes még megölelni, megpuszilni.

Kívánom, hogy életedben,

váljon valóra Isten jó terve,

hogy előjöjjön teljesen

az a csodás ember, akit Ő teremtett.

Köszönet (65. Zsoltár alapján) – 2020.03.02.

Istenem,

Neked énekeljen

Minden, mi örök,

Angyalok, szentek

Minden a mennyben

S sírjanak lent az ördögök.

Fenségesen

Egy szavaddal

Hoztál létre mindent,

S teremtettél

Gyönyörűséggel

Itt a földön lent.

De csillagokat,

Mennyet, eget,

Bolygókat vagy tízezreket,

Mi szemeket

Oly nagyon gyönyörködtet,

Hála, hála, hála Tenéked!

Köszönet

Hatalmas teremtésedért,

E köszönettel

Szívem lágy húrja dalra kél,

S zeng, zeng bennem

A remény.

Teremtettél

Kalászokat,

Melyekből mindennapi kenyér dagad.

Teremtettél

Állatokat, melyektől az ember szíve dalra fakad.

Teremtettél

Gyümölcsfákat,

Melyekből édes nedv szalad.

Kicsit, nagyot,

Oválist, kereket,

Hosszút, rövidet,

Könnyűt, s jaj, nehezet,

Mindenféle formákat,

Nincs mi Neked határt szab.

Nézem, nézem,

De végére nem érhetek…

Kreatív vagy,

S határtalan a szeretet,

Melyben műveid létrehoztad,

Ez az, mi belőled fakad.

Sokszínűség,

Soha sem ugyanaz,

Hiszen csak a fehérnek van ezer arca…

Nem riaszt meg téged,

Ha valaki kupacokba egyberakja,

De a besorolást némán feladja.

Kifogyhatatlan bőség,

Kedvesség,

S ezerarcú szépség,

Véghetetlen,

Elképzelhetetlen

Mélység.

A méretek,

Színek, minták,

Anyagbőség –

Nálad ezek mind nem számítanak,

Bőven adsz mindenből,

Fantáziád el nem akad.

Csak az én elmém áll meg egy pillanatra,

Hiszen mindezt fel nem foghatja,

S ajkam a végén csak ennyit rebeg:

Köszönet, a mindenségért köszönet.

Menyasszony vagyok – 2020.02.29.

Jézus, szerelmed lángol,

Ez a láng megégeti világom.

Összetör és összezúz,

Mi megégett, kidobom.

Teremts bennem újat,

Szent Szellem ölelj át újra,

Mutasd meg magadat nekem,

Pörögjön, pörögjön velem az Életem.

Piszkos munkásruhám vedd le rólam,

Öltöztess fel a menyasszonyi fehér aranyba,

A királyi bíborba

És a felfedezhetetlen titokba,

Mit csak szeretett menyasszony érezhet.

Töltsd be, töltsd be az életem,

Töltsd fel, töltsd fel testem, lelkem, szellemem.

Légy velem, légy velem örökké, Istenem.

Pörgess, pörgess, Istenem,

Hogy életem életet teremjen,

Abban a nagy örömben,

Mit szerelmed ad nekem.

Szeretni, szeretni – 2020.02.24.

Szeretni, szeretni, szenvedélyesen szeretni
Tudom az embert.
És nem feledni,
Hogy lelkem mit tett érte,
Testem belehalt,
És szikkadt a keresztfán.
S lásd, szívem még mindig érte él igazán.

Szeresd, szeresd, te is szenvedélyesen szeresd őt,
Ki magának játssza a kivagyi megmentőt.
Pedig már megtettem,
Mindig is szerettem,
S szeretni is fogom az esendőt.
Kegyelmeztem,
Hogy a mennybe bevigyem őt.