Istenem,
Neked énekeljen
Minden, mi örök,
Angyalok, szentek
Minden a mennyben
S sírjanak lent az ördögök.
Fenségesen
Egy szavaddal
Hoztál létre mindent,
S teremtettél
Gyönyörűséggel
Itt a földön lent.
De csillagokat,
Mennyet, eget,
Bolygókat vagy tízezreket,
Mi szemeket
Oly nagyon gyönyörködtet,
Hála, hála, hála Tenéked!
Köszönet
Hatalmas teremtésedért,
E köszönettel
Szívem lágy húrja dalra kél,
S zeng, zeng bennem
A remény.
Teremtettél
Kalászokat,
Melyekből mindennapi kenyér dagad.
Teremtettél
Állatokat, melyektől az ember szíve dalra fakad.
Teremtettél
Gyümölcsfákat,
Melyekből édes nedv szalad.
Kicsit, nagyot,
Oválist, kereket,
Hosszút, rövidet,
Könnyűt, s jaj, nehezet,
Mindenféle formákat,
Nincs mi Neked határt szab.
Nézem, nézem,
De végére nem érhetek…
Kreatív vagy,
S határtalan a szeretet,
Melyben műveid létrehoztad,
Ez az, mi belőled fakad.
Sokszínűség,
Soha sem ugyanaz,
Hiszen csak a fehérnek van ezer arca…
Nem riaszt meg téged,
Ha valaki kupacokba egyberakja,
De a besorolást némán feladja.
Kifogyhatatlan bőség,
Kedvesség,
S ezerarcú szépség,
Véghetetlen,
Elképzelhetetlen
Mélység.
A méretek,
Színek, minták,
Anyagbőség –
Nálad ezek mind nem számítanak,
Bőven adsz mindenből,
Fantáziád el nem akad.
Csak az én elmém áll meg egy pillanatra,
Hiszen mindezt fel nem foghatja,
S ajkam a végén csak ennyit rebeg:
Köszönet, a mindenségért köszönet.
