Nevem a kezedbe van írva… (2013.02.09.)

Köszönöm, hogy meghallgattál,

bajaimra gyógyírt adtál,

a próbákban velem maradtál,

erős karoddal támogattál.

Ha nem is láttalak, itt nem hagytál,

ha nem is éreztelek, simogattál,

ha féltem is, irántam szeretettel voltál,

ha nyögtem is, te szívembe bölcs szavakat súgtál.

S fájdalmam aztán megenyhült,

ahogy szívembe a szeretet beült,

s elűzött minden félelmet,

s ezután megéreztem simogató kezed,

azt a féltő és kedves igyekezetet,

mellyel drága lényed körülvett,

s megláttalak, s most is látlak:

a fájdalmadat, mellyel sok-sok bűnünket hordoztad,

a gúnyos szavakat, melyeket az emberek katonásan neked dobtak,

a korbácsütéseink, a hűtlenségeink, elutasításaink,

melyekkel hozzád viszonyultunk, viszonyultam.

S elsírtam magam…

Köszönöm, hogy szeretsz,

köszönöm, hogy nevem nincs elrejtve előtted,

mert a kezedbe van írva…

erőm és énekem az Úr (2013.02.09.)

erőm és énekem az Úr,

vigaszom a megtörtség idejében,

halk szavam, melyet az orkán elnyomna,

hozzád sóhajt, mert tudom, benned mindig bízhat.

erőm és énekem vagy, Uram,

bízom benned, bízom, mert el nem hagysz,

ha apám-anyám elhagyna is, te támogatsz.

erőm és énekem az Úr,

dalom őbelőle fakad,

erőm és énekem az Úr,

életem s imám belőle fakad.

erőm és énekem az Úr,

az életem meg nem szakad,

erőm és énekem az Úr,

a dalom dallamról dallamra tovább halad.

Ki vagyok terítve… (2013.02.09.)

Ki vagyok terítve előtted, mint olvasztott viasz,

mely arra vár, hogy mestere formába öntse,

ki vagyok terítve, mint víz,

mely patakba folyik, hogy merítsenek belőle.

Ki vagyok terítve, mint a megnyúzott állat bőre,

melyet a fázós gyermekre ölt apja, hogy melegítse,

ki vagyok terítve előtted, Uram, hogy használj,

hogy az erőd bennem a másikat erősítse.