Köszönöm, hogy meghallgattál,
bajaimra gyógyírt adtál,
a próbákban velem maradtál,
erős karoddal támogattál.
Ha nem is láttalak, itt nem hagytál,
ha nem is éreztelek, simogattál,
ha féltem is, irántam szeretettel voltál,
ha nyögtem is, te szívembe bölcs szavakat súgtál.
S fájdalmam aztán megenyhült,
ahogy szívembe a szeretet beült,
s elűzött minden félelmet,
s ezután megéreztem simogató kezed,
azt a féltő és kedves igyekezetet,
mellyel drága lényed körülvett,
s megláttalak, s most is látlak:
a fájdalmadat, mellyel sok-sok bűnünket hordoztad,
a gúnyos szavakat, melyeket az emberek katonásan neked dobtak,
a korbácsütéseink, a hűtlenségeink, elutasításaink,
melyekkel hozzád viszonyultunk, viszonyultam.
S elsírtam magam…
Köszönöm, hogy szeretsz,
köszönöm, hogy nevem nincs elrejtve előtted,
mert a kezedbe van írva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése