Dicsőség Istennek! (2013.11.10.)

Szent, szent, szent, rebegik az angyalok.

Szent, szent, szent, mondják a bölcsek,

s harsogják a négy vadállatok!

Szent, szent, szent, zengi minden lélek,

szent, szent, szent, futkos minden ének,

szent vagy, Uram, Téged illet minden dicséret!

Szóljon furulya, daloljon fuvola,

csörögjön, zörögjön a dob és pengj hárfa,

minden ajakról csorduljon hallelujah!

Dicsőség az élet hatalmas Urának,

tisztelet, meghajlás a fenséges Királynak,

mindenek állnak s szavadra várnak.

Csak egyet szólj, Uram, s mi azt megtesszük,

csak Rád nézünk, Adonáj, hatalmas Istenünk,

nem kell más Isten, nem kell más nekünk.

Dicséret, dicséret, dicséret fenséges Apánknak,

áldás és hála a világ teremtő Urának,

mindenkor tisztelet a mi mennyei Abbánknak!

Gyűjtik… (2013.11.10.)

Tömött kosárba rakják az emberek,

tömött kosárba rakják az életet,

csak a kosár likas, ereszt,

s a lényeg tönkremegy,

kifolyik, elpazarolódik, a földbe megy.

Aranykehelybe gyűjtöm az életem,

aranykehelybe gyűjtöm imám, énekem,

a kehely könnyű, angyalok tartják,

a mennybe viszik, az oltárra rakják,

ha megtelik, kiöntik, s valóra válnak az imák.

Segíts! (2013.11.10.)

Keresztbe kuszálódott az életem.

Segíts kibogozni, drága Istenem,

segíts, hogy nehogy gordiuszi megoldás legyen,

segíts, hogy a rosszból a legjobb kerekedjen!

Akarom, hogy akaratod cselekedjem.

Oly jó veled… (2013.11.10.)

Oly jó veled, Uram, Istenem,

Oly jó veled, milyen sokat jelentesz nekem.

Te vagy az, kinek kiöntöm szívem,

Te vagy az, kinek szól szerelmes énekem.

Megvigasztalsz, mikor meghallgatsz,

mikor fejem öledbe hajtom,

megsimogatod hajam, kobakom,

megcirógatsz, ha én hagyom.

Köszönöm, Apukám, hogy te el nem hagysz engem.

Köszönöm, hogy borospincéd felett zászlód a szerelem.

Mottó a mai napra (2013.08.28)

Sokszor nehéz az élet köpönyege,

nehéz posztó, tövissel tele…

de rajtam a kegyelem köntöse,

fehér vászon, arany a széle.

Suttogom a nevedet (2013.08.27)

Suttogom a nevedet.

Csak halkan, kétségbeesetten.

Tudom, hogy te meghallgatsz engem.

Nem süket a füled,

nem rövid a karod,

csak bűnöm az,

mely közénk áll,

melyben bimbózik a halál,

s a sok félelem.

De már nem akarom ezt tovább –

űzd ki őket teljes Szeretet!

Mélyre kell ásni… (2013.08.29.)

Hiába, ha nem virágzik a rózsafa,
Hiába az ibolya, ha vad,
Hiába minden kis bokor szamóca,
Ha harapni savanykás-keserű, s nem édes zamat.

Mélyre kell ásni a kertet.
Mélyre, nagyon mélyre.
Újra beültetni
Azzal, mi virágot, gyümölcsöt ad.
S trágyának, szarnak látni mindazt,
Mi eddig a földben maradt.

Már delére haladt a nap,
S te izzadsz,
De nem hagyod abba, bele nem fáradsz.
A föld feltúrva,
Nagyon durva:
Félredobva egy-egy száraz bokor,
Mellette néhány karó,
A földben gödrök.
A talaj teljesen elgyötört.
Meghal, mi benne volt,
Minden ó, minden régi.
Nem marad semmi.
Csak csüggedt romok,
Pár kibújni akaró gaz,
S ennem a felkavaró gondolat:
„Lesz ebből valami?”
Közben a kétkedők bekiabálását hallani.

De biztatom magam:
Szeret az Úr, azért nincs még végem,
Kegyelme megújul minden nap.
Ha nem is úgy tűnik, lesz kertem,
Melyet eső öntöz, melyre süt a nap.

Bár sírok, zokogok,
Mert eltűnt a rózsa, ibolya, szamóca,
S elgyötört minden tagom,
Mégis az újat akarom:

Mert hiába, ha nem virágzik a fa,
Hiába a vad ibolya,
S a kicsinyke szamóca,
Ha nem zamatos, de savanykás-keserű.
Mélyre kell ásni a kertet,
Mélyre,
S ez nem csupa derű.

De én egyedül nem tudnám megtenni…
Mélyre kell ásnod, Uram,
Mélyre kell ásni…

 

 

Nevetséges (2013. 08. 08.)

Nevetséges, milyen kicsi vagyok én –

s egy milliméteres kütyüt keresek

a szoba közepén.

Fölöttem Nap kereng, Hold és csillagok,

tejutak és univerzumok.

Minden szépen, rendben halad,

én meg aggódok egy kütyü miatt.

Kesergek, ha nincs meg a milliméterkém.

Nevetséges.

Atyám tud róla.

Hát hülye vagyok én?

Fényem (2013. 08. 08.)

Minden fényem belőled fakad,

harsogóbb, nevetőbb,

mint maga a nap.

Kendőzetlenül az asztalra teszem,

és otthonra lel az idegen.

Utat talál, mert Tőled van az Út,

reményt talál, mert van, hova fut,

ha szélvihar, árhullám megrohanná,

ha az óceán, orkán rá száját tátaná,

a Fénynél ő Világra lel,

s barátra,

s többé nem idegen…

Előtted (2013. 08. 08.)

Kendőzetlenül állok előtted,

mezítelenül,

Te teremtettél engem,

s szemed semmilyen szeplőt el nem kerül.

Tudja ezt a szívem, de nem menekül,

mert nem ítélkezel,

hanem szemed szemembe merül.

Vágyom szerelmedre legbelül,

hiába a marcona, szúrós tüske kívül,

vágyom a csókodra,

mellyel az arcomra nyomod bélyeged,

a tiédet akarom, nem az emberi mételyek.

Vágyom szerelmedre teljesen,

mindeneken felül,

vágyom a sétára a parkban,

mikor lényem a lényedbe vegyül.

Vágyom arra, mikor megosztod szíved velem,

ahogy Ábrahámmal tetted,

mert nem vagy idegen.

Azt akarom tenni, amit te mondasz,

azt akarom tudni, mit bölcsen szólasz,

ott akarok lenni, ahova Te mész,

az akarok lenni, amire Te kérsz.

Veled akarok lenni, Veled, minden napon.

Valóban: örökké a Te szerelmedre vágyom.

Pirulj, én ellenségem (2013. 08. 08.)

Pirulj, én ellenségem,

mert lent nem maradok,

szomorúságom arcomon nem hagy nyomot.

Megerősítem magam az Úrban, s felkelek,

s mint bátor Dávid, Neki énekelek:

„Erősségem az Úr, Tőle származom,

Hozzá száll fel dalom, hálám, panaszom.

Benne van erőm, vigaszom,

minden problémámban Ő a támaszom.”

Pirulj, én ellenségem,

gonosz támadóm,

mert felkelek, a földön tovább nem nyugszom,

s örökké dicsérem az én Megváltóm!

Nyugtalanság (2013. 08. 08.)

Nyugtalanság száll a szívemre.

Nyugtalanság, ne ülepedj le!

Nyugtalanság, tűnj el, menekülj!

Mert az Úr jön, győz,

s arcom örömre derül.

Őszinte (2013.04.28.)

Légy őszinte magadhoz

minden percben, minden nap,

az igaz gondolat az,

mely szívünk földjébe hullva

a nyár végén békés termést ad,

ez az, mely éhet s szomjat olt,

ha kél a nap,

s hűs fájának lombja

nyugodt álomba ringat,

ha jön az alkonyat.

Nagykendő (2013.04.28.)

Mindenkor, minden időben,

szerelmedbe bújok, drága Istenem,

jól betakaródzom,

mint a legvastagabb nagykendőbe,

s nevetek:
itt nem vesz meg az „ördög hidege”.

Buzdíts fel, ó, Szellem! (2013.04.28.)

Buzdíts fel, ó, drága Szent Szellem

hogy karom mindenhová rózsát hintsen,

hogy minden fáradt lábat megerősítsen,

hogy minden vigasztalant simogatva szeressen!

Buzdíts fel, ó, drága Szent Szellem,

hogy belőlem Krisztus maga beszéljen,

hogy bölcs legyek s csendben,

ha szó nem, csak együttérzés kell!

Buzdíts fel, ó, drága Szent Szellem,

hogy lábam elinduljon s útra keljen,

ne fáradjon el, míg célba nem értem,

csak menjen, menjen, menjen, ne féljen!

Buzdíts fel, ó, drága Szent Szellem,

hogy mindenben akaratod cselekedjem

hogy agyam ne legyen okosabb, mint Te bennem,

hogy a jót a jobbtól megkülönböztessem!

Buzdíts fel, ó, drága Szent Szellem,

hogy fülem a Te füled, szemem is Tiéd legyen,

hogy arcomon lényed mosollyá kerekedjen,

buzdíts fel, buzdíts fel, ne hagyj el, ó, Szellem!

Várok… (2013.04.28.)

Várok, hogy agyamba

tiszta gondolatot öntsön az Ige,

a legszebbek legszebbike,

hogy belőle fakadjon,

mi tettre indít,

mi megmozgatja lábam,

mi jókedvre buzdít,

hogy fejem csapja

belőlem a gonoszat

örökre kifolyassa.

Menny… (2013.04.28.)

Tánc, tánc, tánc,

tiszta ruhák,

repülés,

örök álom,

nevetés,

megnyugvás

és pihenés.

A teljes szeretetbe merülés…

Úton (2013.04.28.)

Elindul a vonat -

sínen van és halad -

zöld mezők, kimerítetlen tavak,

tiszta kék ég

s repül a gondolat.

Ott van nálad,

hol hárfa szól és angyalhad,

hol gyöngy gurul

az örökkön termő fa alatt,

hol arany utcákon

díszes ruhákban táncolnak,

hol nincs már könny,

csak zene és imádat.

Vágyaimra vajon most ki felel?

Tiszta kék ég,

melyen néhány bárányfelhő legel,

zöldellő mezők,

kiskakukk, fácán idelenn.

Úgy repülnék hozzád, drága Istenem!

Szerelmed (2013.04.28.)

Köszönöm, hogy el nem fogy szerelmed, mit nekem adtál.

Erősebb szerelmed, mint bármilyen erő, energia, sír vagy halál,

Erősebb az, mint bármely férfié, ki itt él, s megtalál.

Erősebb, megtart, velem marad s követ bárhová.

Margóra… (2013.04.28.)

Drága Istenem!

Köszönöm az életem!

Minden könnycseppet, mely fájdalomból fakadt,

minden izzadságot, melytől a munka haladt,

minden szempárt, mely rám boldogan villant,

minden szót, melyben igaz gondolat szaladt.

Köszönöm az erős kezet, melyet felém nyújtottak,

köszönöm az arcokat, melyek felém fordultak.

Próbák, harcok, nehéz napok, hogy el nem maradtak,

köszönöm, Istenem, hogy a lányodnak mutattak.

Köszönöm, hogy cserben el nem hagytál,

mikor falat ugrottam, mindig velem voltál.

Köszönöm, hogy kenyered, borod, vized kimeríthetetlen tár,

Köszönöm, hogy el nem fogy szerelmed, mit nekem adtál.

Nevem a kezedbe van írva… (2013.02.09.)

Köszönöm, hogy meghallgattál,

bajaimra gyógyírt adtál,

a próbákban velem maradtál,

erős karoddal támogattál.

Ha nem is láttalak, itt nem hagytál,

ha nem is éreztelek, simogattál,

ha féltem is, irántam szeretettel voltál,

ha nyögtem is, te szívembe bölcs szavakat súgtál.

S fájdalmam aztán megenyhült,

ahogy szívembe a szeretet beült,

s elűzött minden félelmet,

s ezután megéreztem simogató kezed,

azt a féltő és kedves igyekezetet,

mellyel drága lényed körülvett,

s megláttalak, s most is látlak:

a fájdalmadat, mellyel sok-sok bűnünket hordoztad,

a gúnyos szavakat, melyeket az emberek katonásan neked dobtak,

a korbácsütéseink, a hűtlenségeink, elutasításaink,

melyekkel hozzád viszonyultunk, viszonyultam.

S elsírtam magam…

Köszönöm, hogy szeretsz,

köszönöm, hogy nevem nincs elrejtve előtted,

mert a kezedbe van írva…

erőm és énekem az Úr (2013.02.09.)

erőm és énekem az Úr,

vigaszom a megtörtség idejében,

halk szavam, melyet az orkán elnyomna,

hozzád sóhajt, mert tudom, benned mindig bízhat.

erőm és énekem vagy, Uram,

bízom benned, bízom, mert el nem hagysz,

ha apám-anyám elhagyna is, te támogatsz.

erőm és énekem az Úr,

dalom őbelőle fakad,

erőm és énekem az Úr,

életem s imám belőle fakad.

erőm és énekem az Úr,

az életem meg nem szakad,

erőm és énekem az Úr,

a dalom dallamról dallamra tovább halad.

Ki vagyok terítve… (2013.02.09.)

Ki vagyok terítve előtted, mint olvasztott viasz,

mely arra vár, hogy mestere formába öntse,

ki vagyok terítve, mint víz,

mely patakba folyik, hogy merítsenek belőle.

Ki vagyok terítve, mint a megnyúzott állat bőre,

melyet a fázós gyermekre ölt apja, hogy melegítse,

ki vagyok terítve előtted, Uram, hogy használj,

hogy az erőd bennem a másikat erősítse.

Kör közepében (54. Zsoltár) (2012.12.05.)

Istennek ajánlom lelkem,

szabadíts meg, én Istenem!

Kör közepében állok,

körülöttem kiabálók,

kiabálnak hazugságot,

kiabálnak mocskosságot.

Kör közepében állok,

de elleneim nem látják, mit én látok,

mert körbevesznek jóbarátok,

tűzszekerek és angyalok.

Kör közepében állok,

bármit tesztek, győztes vagyok!

Mert Istennek adtam szívem,

megszabadított az én Istenem!

Kiabálhattok, hatalmasok,

nem félek, mert győztes vagyok!

Kör közepében állok,

körbe vesznek az angyalok.

Eltűnnek a hatalmasok,

mint télen a fákról a lomb,

előjönnek az alázatosok,

mert Isten róluk visel gondot.

Kör közepében állok,

de nem félek, mert győztes vagyok.

Istennek ajánlottam lelkem,

megszabadított az én Istenem!

Vágyom szavad (2012.08.03.)

Ülök csendesen, némán,

 a rózsafák alatt,

valahol az emeletről

épp a rádió ugat,

de én ülök,

s míg más zajong,

én várom Szavad.

Nem akarom, hogy más töltse be fülem,

nem akarom, hogy más töltse be fejem,

nem akarok hamis, csiklandó nevetést,

mely kiabál, s kétes vicceken mulat,

nem akarom.

Hallani akarom Szavad,

Azt, mi valóban irányt ad.

Uram, annyira könnyű a széles út,

de a keskeny merre halad?

Uram, annyira szép a nagy, díszes kapu,

de hol találom kis bejáratodat?

Tisztíts meg, Uram,

tisztíts meg, hogy halljam Szavad!

Csalogass be szobámba,

csalogass be a pusztai magányba,

ahol csend van, s angyalok szolgálnak,

s életem nem izzadt igyekezetemmel halad.

Uram, hallani akarom Szavad,

Hallani minden percben, minden nap.

Míg hajnal kél és jön az alkonyat,

a sötétségben, mely hűs álmot ad,

hogy egészen addig szolgálhassalak,

míg akaratod az Örök Fénybe juttat.

Benned bízom (2012.08.03.)

Benned bízom, Istenem,

csak Benned,

nincs más tartóoszlop,

mely kifeszíti kerítésemet.

Te vagy a szikla,

Te vagy az alap,

Benned az út,

Benned a gondolat,

Mindenem Rajtad áll,

Benned él,

és Veled halad.

Köszönöm, hogy bízhatok,

mert ígéreted örökre megmarad.

Uram, Te felkeltesz… (2012.08.03.)

Uram, Te felkeltesz,

felkeltesz minket,

mindannyiunkat,

egyen-egyenként.

Megsimogatod arcunkat,

mint csendes eső előtt

a gyenge szellő,

melynek illata felüdülést igér.

Ébressz fel, Uram,

ébressz fel, Szél!

Hozz esőt, Istenem:

a föld tikkadt, száraz,

és egy új életet reménykedve remél.

Ne legyetek olyanok… (2012.06.02.)

Kantárját meghúzta szilajló szívemnek,

S súgott a fülembe:

„Ezt most ne tedd”

Sárgarépát adott jutalomképpen,

Pedig már de szeretné látni,

Hogy barátként bánhat vélem.

Nyugalomra vágyom (2012.06.02.)

Vágyok Rád, Atyám…

Az igazságra, mit mondasz,

A szeretetre, mit mutatsz,

Mely átölel, bebalzsamoz, betakar.

Minden mondatod egy-egy dal,

Melyet nekem énekelsz,

S melyet ünneplőbe öltözött

Szívem befogad.

Köszönöm, hogy adod magad,

S én mindig adhatom magam.

Elfogadsz, ahogy vagyok,

Nincs emberi játszma,

Nagystílű sakk-matt,

Csak karod ölel át, s finoman betakar.

Nyugalomra hajtom fejem,

S rám borul

Éji csend-pehelypaplanod,

Várok,

S vidáman rám kacsint a hold.

Vágyódás az otthon után (2012.03.10.)

Karodba vonsz

s szemembe nevetsz:

„Ne keseregj,

fő, hogy szeretsz!”

-mondod,

s minden földi fájdalmon

átüt,

mint filctoll a papíron,

ígéreted:

minden, minden

az enyém lett,

átveszem örökségemet.

S tudom,

hogyha ma hangod nem is mindig hallom,

vársz.

Vársz, ott, hol van otthonom,

hol minden földi sikolyom,

sírásom, nyöszörgésem, hisztis tipródásom

átharsogja a mennyei nyugalom;

angyalok karának tiszta dala,

melybe majd lágyan én is belefonódom:

„Megérkeztem, halleluja!”

Erdőben (2011. nyárelő, Graz mellett)

A fákra ráesett a csend,
s halkan megdobbant szívem:
"Élek,
s ez az élet
belőled éled."

A szentjánosbogarak
bevilágítják az utat -
nem nagy a mécsesük,
de csodaszépen mutat.

Olyan, mint mikor belém villan szavad:
látok egy kicsit előbbre,
egy lépéssel többet,
egy kicsit az előttem álló utat.

Meglep e csend,
meglep e gondolat,
kezem a kezedbe fogod,
s hangod megnyugtat.
"Még ha egyedül lennék is ezen a világon,
egy kunyhóban, ezen a hegyháton,
akkor is velem lennél,
Istenem, barátom."

Hozd az ébredést (2012.06.02.)

Zúgj, zúgj, szél a mezőn át.

Kérlek, hozd az ébredést,

Messzi kürtök hangját,

Tavaszi virág illatát,

Kérlek, hozd az ébredést,

Fiatalok dalát,

A mindent átható nevetést.

Zúgj, zúgj, szél a mezőn át,

Hozd a tavasz balzsamillatát,

Tarka ruhában lányok táncolnak,

Vidám mosollyal Eléd borulnak,

Átkarolják lábad, Atyám,

S köszönetet mondanak.

Zúgj, zúgj, szél a mezőn át,

Vágyom, hogy halljam a kürt szavát,

Vágyom, hogy lássam az Úr diadalát,

Ahogy vágtatva űzi az ellent hegyen-völgyön át,

S nem nyugszik, míg írmagja sem marad,

S utána körtáncot jár a győztes had.

Zúgj, zúgj , szél a mezőn át,

Vágyom, hogy hozd az életet,

Hogy egybeforraszd, mi szétrepedt,

Hogy, ki elveszett, megtaláld,

Hogy helyreállítsd, mi tönkrement.

Zúgj, zúgj, szél a mezőn át,

Hadd halljam az ébredés dalát!

Ments meg (2012.12.31.)

Ments meg, Uram, Istenem,

mert félek,

félek, hogy elégséges nem vagyok,

s bennem a tegnapi nap még valahol bolyong,

de nem látom előre a holnapot.

Félek, ha magamra nézek,

csak semmit látok.

Adj fényjelet, adj világot!

Szemedből felém csapnak a tűzlángok,

melegek, átölelően sugárzók,

rátapintanak arra, mi bennem bűn s átok,

megvilágítják kincseim, mit tőled kapok

-          Most már látok! Most már látok!

Világíts át teljesen,

járj át engem s az egész világot!

Havas hadaró – gyerekmondóka (2012.12.23.)

Havas tájon gyereknépek

játszanak és nevetgélnek,

szánkóznak és mendegélnek,

szájukon egy hálaének:

hogy…

Havas tájon…

Amikor… (2012.12.23.)

Amikor cinke kopog az ablakon,

amikor gyermek sír a válladon,

amikor a szomszéd átjön lisztért, sóért,

amikor az eladó viccesen neked segít,

amikor minden békés, minden havas,

amikor az alma színe kedvesen hamvas,

amikor pók mászik a sárga falon,

amikor együtt megyünk az emmauszi úton,

ismerd fel meglátogatásod idejét,

ismerd fel Isten veled van és segít,

rád szánja energiáját s idejét,

ne félj, Ő most is rólad gondolkodik.

Ha… (2012.12.22.)

Ha össze is dől felettem a ház,

ha rám szakad a mennyezet,

ha árverező viszi el a lakást,

ha vörös tenger önti el a kertet,

ha kezem, mi eddig járt, már nem mozdul,

ha az, ki eddig szeretett, elfordul,

ha a vészharang mellettem megkondul,

ha körülöttem minden gyászba fordul,

ha megszűnik minden élet, mi körülvett,

én akkor is, akkor is neked énekelek,

bár, mi történt, nem értem teljesen meg,

de tudom, az életet tőled nyertem meg.

Te vagy a lélegzet, mely továbbvihet,

te vagy a sóhajtás, mely vigaszt jelenthet,

te vagy a vágy, hogy újat teremtsek,

te vagy a sürgetés, hogy munkatársad legyek.

Te vagy az Apukám, ki arcom cirógatja:

„Nincs semmi baj, hisz veled vagyok régóta.

Gyere fel hozzám, ölembe ülj fel,

s aggodalom, te pedig csak tűnj el!”

Hálavers (2012.12.15.)

Istenem,

köszönöm az életem,

köszönöm a tovacsobbanó múltat,

a gyermekkort,

a szelíd népdalt,

a táncot,

a tücsköt, bogarat, a virágot,

a nyári rétet,

s a madarakat,

a vihart, mely megrengeti az idegeket,

a havat, mely enyhíti a hidegeket,

nagymamám kerti patakját,

melyet duzzasztottunk nyarakon át,

másik mamám keze szorítását,

mikor nem engedett a forgalmas úton át.

A lélegzetet,

melyért belsőm sóhajt, lüktet,

a zenét,

melynek ritmusára testem lejt.

A nevetést,

a kacagó beleegyezést,

hogy kezedbe tettem le mindent,

s mit adtál, jogod van elvenni mindet.

Köszönöm Istenem,

köszönöm az életet.

Felelősség (2012.12.15.)

Kis cinegemadár szálldos az ablakomba,

élelmet keresve körülkémlel,

Hé, gazdaasszony, itt surranok,

jössz valami eledellel?

Kisfiókák figyelnek rám kiabálva,

figyelnek rám csendben,

nézik, mit mondok,

nézik, mit tettem,

karommal kit öleltem,

kezem kinek a buksijára tettem.

Felelős vagyok a szárnyat bontókért,

az életem nem csak magamnak élem.

Kék (2012.12.10.)

Kék név

kék búza

kék rév

kék dunyha

kék szín

kék ruha

Szent Szellem a táncom fújja.

Jerusálem, Jerusálem! (2012.12.10.)

Jerusálem, Jerusálem!

A béke legyen veled,

Jerusálem, Jerusálem,

érted énekelek.

Jött a te királyod,

egyszerű ruhában,

jön a te királyod,

szép fényes ruhában.

Jerusálem, Jerusálem!

Ki elűzöd prófétáit,

Jerusálem, Jerusálem,

ki szereted a hazugaid.

Az Úr mennyasszonya,

a király leánya,

Jerusálem, Jerusálem,

várj, Urad jön haza!

Jön Ő fényes ruhában,

a sófár hangjával,

jön angyali karral,

diadal szavával.

Jerusálem, Jerusálem!

Az Úr nagyon közel.

Jerusálem, Jerusálem,

térj meg békességgel!

Szárnyalás (2012.12.10.)

Ó, szárnyalnék, mint sasmadár,

ki néha egy-egy szirten megáll,

s éles szemével körültekint,

hogy a fellegekben legyen megint.

Mint gyémánt az anyagot,

átszúrnám szememmel a leget,

s szárnyalnék, szárnyalnék,

Szellemed hátán szántanám az eget!

Hanuka (2012.12.10.)

Nyolc nap, egy jelentés,

sok lett, mi volt oly kevés,

csak hit kellett,

és engedelmes kéz,

s a csoda napról napra kész.

S te gondolatban megkérdezed:

„Egy napnyi olajat

vajon ki szaporíthat meg?”

-          Láss, s sohase becsüld alá

a te szent Istenedet.

Műtét (2012.12.06-07.)

A szívverésem hallgatom,

kezedben e húscsomó,

szikéddel belevágtál,

levágtál

egy-egy elhalt részt,

egy-egy újabb öltést belevarrtál.

Fájt, mikor hozzá nyúltál.

Fájt, mikor operáltál.

Fáj mai is, mikor újra engedem.

Nagyobb a pulzusszám,

dübörög agyam,

majd eltompul fejem,

szapora a lélegzetem…

„Hol az érzéstelenítésem?!

Hozzad, hozzad, hozzad!

Anélkül nem ér!”-

kiáltok fel kínomban,

s simogató karod halkan elér.

„Nem vagyok néma,

kegyetlen Úr, ne félj!”-

mondod,

s mézet adsz,

kenyeret és bort,

s szólsz: „Gyere velem, s egyél!”

S a műtét folyik tovább.

„Ne!”- kiáltok fel,

de te már ki is vágtad a vérrögöt.

„Most próbáld meg,

most lélegezz nagyot,

most indulj neki,

s a legjobb futókat lehagyod!

Meggyógyítalak,

ha ezt a húscsomót a kezemben hagyod.”

S valóban:

nap mint nap

erőm el nem hagy,

sőt megsokasodik.

A vér minden tagomhoz elér,

sejtjeim virulnak,

s legvidámabb ifjúságom utolér.

Minden… (2012.12.06-07.)

A legkisebb méh,

a legnagyobb elefánt,

a legkisebb fény,

a legnagyobb hurrikán,

minden-minden lét,

csak téged, téged imád.

Kis szobámban (2012.12.06-07.)

Ebben a téli éjszakában,

be megyek a kis szobámban,

itt élvezem a jó meleget,

míg az árva madár kint didereg.

Ebben a kis belső kamrában,

emberek nélkül, magányban,

találkozhatom most vele,

míg kint a nagyvilág didereg.

Beburkolódzunk, te meg én,

kedves szereteted kebelén,

s miután kiöntöm neked szívem,

hallgatok, s a tiéd megismerem.

Igazságtétel (2012.12.05.)

Hiába koptatja a gonosz száját,

sokkal előbbre szeme nem lát.

De Istenem füléhez minden eljut,

a megalázottakon Ő áll bosszút.

Dicsértessél (2012.12.06-07.)

Emeltessél fel

és dicsértessél,

mindörökre szenteltessél,

hatalmas Úr és bölcs király,

téged látni minden nép kíván.

Ki elhozod a vigasztalást,

te nem kínzol, mint bárki más,

ki rajtunk uralkodni akar.

Dicsértessél, szenteltessél,

neked szóljon minden hang, minden dal!

Megkönnyebbültem… (2012.12.04.)

Megkönnyebbültem:

Te a törött nádszálat meg nem veted,

Te a pislákoló fényben

az életet értékeled.

Megsebesítesz, s be is kötözöl,

hordozol engem, erőmön felül.

Tebenned bízom eleitől fogva,

s így nem leszek soha emberek foglya.

Erős karoddal körbeveszel,

nem törhet össze senki idegen.

Dalolj! (47. Zsoltár) (2012.12.04.)

Csapd össze tenyered,

hadd égjen!

Szedd össze szívedet,

ne féljen!

Megyünk a király elé!

Megyünk a király elé!

Trónusához vonul minden nép,

ujjongással telik be föld és ég.

Tapsolj, tapsolj, tapsolj!

Ő a győztes király!

Zengjen hangod, kiálts!

Dalolj, dalolj, dalolj!

Olyan, mint mikor

Lehullottak Jerikó falai,

mint mikor lehullottak Babilon falai!

Itt a király,

itt a győztes király!

Miatta hullottak le e falak,

Miatta dőlt dugába

minden gonosz terv, gondolat,

melyet a szétdobáló tervezett.

Megszabadultunk!

Zengj öröméneket!

Ne sajnáld kezed, lábad, szíved!

Kiálts, dalolj, tapsolj!

Zengj hálaéneket!

S ahogy az Úr a városba bevonul,

minden ősi ránc elsimul,

minden égő könny elapad,

s ünnepel a győztes had.

Könnycseppjeim közt (2012.12.03.)

Sírok, ha bántanak,

sírok, ha üvöltenek velem,

sírok, ha imádkozom,

sírok, ha vigasztalan életem.

Sírok, de imám kelyhét Hozzád emelem,

s kiöntöm Neked könnyekkel teli szívem.

S Te felemeled arcom,

megsimogatod,

hajtincseim fülem mögé hajtod,

s rám mosolyogsz:

„Veled vagyok!

Ne félj!

Én mindig veled vagyok,

hisz megígértem Én!

Nem vagyok ember,

nem hazudok!”

S én könnycseppjeim közt

megnyugodva felsóhajtok:

„Nem vagyok egyedül,

nem vagyok egyedül én!”

Szikéd (2012.12.02.)

Szikéd erős, éles s hatásos,

nem vág máshova, mindig pontos.

Fáj sokszor a műtőasztalon

(ahogy a szike halad),

de mindig megkapom

érzéstelenítő anyagodat:

átölelő, mindent elsöprő szereteted.

S akkor,

mikor a szer smakkol,

nem fáj, hogy rövidebb lettem,

mert látom,

hogy a helyet,

amin azelőtt

a rákos sejt

burjánzott,

birtokba veszi az egészséges test,

mely másokat szolgáló életet kezd.

Felállítom oltárodat (2012.12.02.)

Felállítom oltárodat,

e lakhely közepén.

Felemelem a szívemet,

és Hozzád megyek én.

Vigasz vagy a bánatomban,

s futhatok Hozzád én,

király vagy az életemben,

szívem mindig dicsér.

Felállítom oltárodat,

e lakhely közepén.

Felemelem a szívemet,

és csak imádlak én.

Vigaszt nyújtasz (2012.12.02.)

Vigaszt nyújtasz a vigasztalannak,

s a rongyost felruházod,

király vagy,

s hatalmad nem sajnálod:

tűvé teszel mindent az elveszett bűnösért,

hazahozod, s minden Veled töltött perce

fájdalmára a gyógyírral felér.

Vigasz vagy,

vigaszunk vagy,

bármerről is fúj a szél.

Felöltözteted rongyos valónkat,

mindegy, bárki más mit beszél.

Azt mondod:

értékes vagy,

azt mondod: szeretlek én

s bennem a gondolat

új életre kél.

Képes vagyok mindenre,

mit szívembe tettél!

Képes vagyok!

Nem csalóka a remény!

Bízok Benned, bízok, minden nap én!

Hát beköszöntött (2012.12.01.)

Hát beköszöntött…

Nem havasan, nem keményen,

csak hidegen és szerényen.

Apró meglepetéssel:

török büfés karácsonyfa-díszítéssel-

gyros melletti beszélgetéssel.

Egy történetet halva könnybe lábadt szemem,

s felsóhajtottam:

Köszönöm az életem, Istenem.

Köszönöm a sok-sok apró kézfogást,

szülői ölelést, gyermeki nevetést.

Köszönöm, hogy szeretsz,

s szerethetlek én.

Köszönöm, hogy a terhek,

miket viselek,

Veled nem oly nehezek.

Köszönöm, hogy láthatom,

hogy ki Benned bízik,

legyen afgán, kurd, török, magyar,

nem csalódik:

magjából előbb-utóbb kinyílik a virág,

akármilyen kemény a talaj.

Bebújok most kicsiny szobámba,

hol halkan zümmög a konvektor,

s csendes, könnyes szemmel,

hálát adok a létért e szombatnapon.

Ne add fel, kis pillangó (2012.12.01.)

Ne add fel, kis pillangó,

bár önmagad még úgy látod,

mint egy bábban szétrohadt kitindarab,

de a magban ott rejlik a kenyérfalat,

a mában pedig a holnapi nap.

Még ma összetörtél,

szétszakadtál,

teljesen összeaszalódtál,

majd holnap,

jön az új nap,

szétdobod két szárnyad,

s a tágas kék ég csak rád vár.