Ülök csendesen, némán,
a rózsafák alatt,
valahol az emeletről
épp a rádió ugat,
de én ülök,
s míg más zajong,
én várom Szavad.
Nem akarom, hogy más töltse be
fülem,
nem akarom, hogy más töltse be
fejem,
nem akarok hamis, csiklandó
nevetést,
mely kiabál, s kétes vicceken mulat,
nem akarom.
Hallani akarom Szavad,
Azt, mi valóban irányt ad.
Uram, annyira könnyű a széles út,
de a keskeny merre halad?
Uram, annyira szép a nagy, díszes
kapu,
de hol találom kis bejáratodat?
Tisztíts meg, Uram,
tisztíts meg, hogy halljam Szavad!
Csalogass be szobámba,
csalogass be a pusztai magányba,
ahol csend van, s angyalok
szolgálnak,
s életem nem izzadt igyekezetemmel
halad.
Uram, hallani akarom Szavad,
Hallani minden percben, minden nap.
Míg hajnal kél és jön az alkonyat,
a sötétségben, mely hűs álmot ad,
hogy egészen addig szolgálhassalak,
míg akaratod az Örök Fénybe juttat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése