Ezt akartad? (2012.04.18.)

„Ezt akartad?”

-          kérdezik pimaszul,

s karon fog a lelkem,

s egy másik világba vonul.

Érzékek, örömök,

mit ott felajánl,

aztán rám csapja az ajtót,

„Élvezd, amit láttál!”

Régen még hittem neki,

hittem, hogy a félpercnyi,

kacsalábon forgó álomvilágok

megédesítik a napot.

Aztán jött Isten,

és a szellem,

lassan, de biztosan,

kicsalogatott.

Kicsalogatott a rétre,

és maga Isten várt ott,

megsimogatott,

s a szívem édesen beleborzongott.

Ő hívott,

-          magához,

-          létre

-          s életre.

S minden örömem Nála teljesedik be.

S várom a napot,

mikor újra hallhatom,

s mikor minden pillanatban Vele lakhatom.

Addig nem minden nap öröm,

s a világ, a test, a Sátán gyakran meggyötör.

„De ezt akartad?” – kérdem szívemtől,

„Persze…” – sóhajtok, s szivárvány integet a mennyből.