Elfáradtam… (2012.04.18.)

Elfáradtam… (2012.04.18.)

Éjszaka van,

de az agyam még zakatol.

Nyomorult a világ,

s a fejemben tombol.

Mikor lesz már vége?

Meddig tart a próba?

Mikor állok ellent,

s nem húzom fejem karóba?

Mikor?

-          felzokog a belsőm,

nincs már önuralom…

Mikor? – kérdezlek. - Mikor?

S beszélek, beszélek,

s be nem áll a szám.

Panasz panasz hátán,

s saját szavam súlyt rám.

Te mondtad, hogy nem lehet így,

Te mondtad, hogy a keserű szó méreg,

én még is ezt kortyolom,

s aztán a sarokban reszketve félek.

Elfáradtam, Istenem, elfáradtam,

egész nap kiabáltam,

a Mammon zsarnokságában,

mely idegeim szétrágta,

s csak beszéltem, beszéltem,

be nem állt a szám,

s a végén lehűlt szívem ridegen bámult rám.

Rabul ejt a világ, rabul,

ha hagyom,

hogy bennem kiáltson,

míg hagyom,

hogy tőlem szót kapjon.

De Jézus, én Hozzád tartozom!

Kérlek, gyere be hozzám,

gyere a szobámba!

Gyere be a fejembe,

minden gondolatba,

gyere be az agyamba,

bele minden szavamba!

Gyere,

gyere,

gyere!

Hogy bennem legyél elrejtve,

minden pillanatban,

ahogy én Benned,

mint vessző a szőlőben,

mint tőke a vesszőben,

mint élet a magban.