Jézus, karodba vágyom,
ott feloldódik lényem,
s eltűnik magányom.
Csekély e lét,
melyben elveszik az ember,
ha álmodni ritkán,
ébredni sosem mer.
Uram, ó, Uram!
Szeretem szavad!
-
áthajlik vállamon a tarka gondolat,
mely beborít, lüktet és éltet.
Uram, ó, Uram!
Az ember mily szabad,
ha Veled marad a kertben,
s titkaid után kutat.
Uram, ó, Uram!
Köszönöm.
Köszönöm a vizet,
mely csobbanva köszön,
cseppjei szivárványt rajzolnak az égre,
s poharamban rejlik az élet reménye.
Köszönöm a földet,
mely barnán bámul a fűre,
benne a vakond fúr utat,
ahogy gilisztát keresve kutat.
Köszönöm az embert,
mely végtelen világ,
benne ezer szó, gondolat,
mely suttog, zakatol, kiált.
Köszönök mindent,
drága Istenem!
Jöjj közel,
s arcod arcomon megpihen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése