Ha össze is dől felettem a ház,
ha rám szakad a mennyezet,
ha árverező viszi el a lakást,
ha vörös tenger önti el a kertet,
ha kezem, mi eddig járt, már nem mozdul,
ha az, ki eddig szeretett, elfordul,
ha a vészharang mellettem megkondul,
ha körülöttem minden gyászba fordul,
ha megszűnik minden élet, mi körülvett,
én akkor is, akkor is neked énekelek,
bár, mi történt, nem értem teljesen meg,
de tudom, az életet tőled nyertem meg.
Te vagy a lélegzet, mely továbbvihet,
te vagy a sóhajtás, mely vigaszt jelenthet,
te vagy a vágy, hogy újat teremtsek,
te vagy a sürgetés, hogy munkatársad legyek.
Te vagy az Apukám, ki arcom cirógatja:
„Nincs semmi baj, hisz veled vagyok régóta.
Gyere fel hozzám, ölembe ülj fel,
s aggodalom, te pedig csak tűnj el!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése