Istenem,
köszönöm az életem,
köszönöm a tovacsobbanó múltat,
a gyermekkort,
a szelíd népdalt,
a táncot,
a tücsköt, bogarat, a virágot,
a nyári rétet,
s a madarakat,
a vihart, mely megrengeti az idegeket,
a havat, mely enyhíti a hidegeket,
nagymamám kerti patakját,
melyet duzzasztottunk nyarakon át,
másik mamám keze szorítását,
mikor nem engedett a forgalmas úton át.
A lélegzetet,
melyért belsőm sóhajt, lüktet,
a zenét,
melynek ritmusára testem lejt.
A nevetést,
a kacagó beleegyezést,
hogy kezedbe tettem le mindent,
s mit adtál, jogod van elvenni mindet.
Köszönöm Istenem,
köszönöm az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése