Ébresztő, Magyarország! (2012.11.28.)

Ébresztő, Magyarország,

szól a vekker,

az Úr hív, állj talpra,

ez egy ilyen reggel!

Harsan a kürt,

szól a trombita,

ébredj fel,

az Isten kelt,

ébredj, félned nem kell!

Sorsod ott pihen az Ő kezében,

ha nem te veszed fel,

léted ott erősödik meg,

ha nem vagy erőszakos ember,

ha nem téped ki magad belőle,

ha nem függetlenedel Őtőle.

Térj meg!

Térj meg, zokogva!

Térj meg, a harsonaszóra!

Térj meg a mindennapi figyelmeztető hangra!

Térj meg, mert az Úr neked a jót akarja:

virágzó rétet, sokasodó ember- s állathadakat,

belső békességet, s nem pusztító, gyűlölködő szavakat.

Oázis Ő,

Hozzá bármikor mehetsz,

csak tedd a kezed a szádra,

s mondd, hogy vétkeztem.

Gyere be az Oázisra,

kitikkadtál már,

gyere be a gyógyító víz kútjára,

töltsd tele szájad,

tüdőd, szíved, veséd, májad,

töltsd tele egész lényed, mosd meg magad,

frissülj fel kissé…

Rázd le a port, itt szabad.

Ülj le kissé nálunk, s egyél.

Aki boldogan van, az szívben mind itt henyél.

Nagy az oázis, itt mindenki elfér,

gyere, foglalj helyet, ne félj.

Várnak rád itt,

a nagy hidegen túl, a ködön át,

a nagykabátokon túl.

Jó az Úr.

Benne bízni nem olyan,

mint embereknek hinni,

Benne élni nem olyan,

mint embereknek élni.

Nála nem olyan lenni,

mint embereknél vendégeskedni,

Nála otthonra találsz.

Magyarország, mire vársz?