Hát beköszöntött…
Nem havasan, nem keményen,
csak hidegen és szerényen.
Apró meglepetéssel:
török büfés karácsonyfa-díszítéssel-
gyros melletti beszélgetéssel.
Egy történetet halva könnybe lábadt szemem,
s felsóhajtottam:
Köszönöm az életem, Istenem.
Köszönöm a sok-sok apró kézfogást,
szülői ölelést, gyermeki nevetést.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s szerethetlek én.
Köszönöm, hogy a terhek,
miket viselek,
Veled nem oly nehezek.
Köszönöm, hogy láthatom,
hogy ki Benned bízik,
legyen afgán, kurd, török, magyar,
nem csalódik:
magjából előbb-utóbb kinyílik a virág,
akármilyen kemény a talaj.
Bebújok most kicsiny szobámba,
hol halkan zümmög a konvektor,
s csendes, könnyes szemmel,
hálát adok a létért e szombatnapon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése