Szólíts a nevemen… (2015.01.30.)

Szólíts a nevemen,

szólíts, ó, Istenem,

ahogy valaha hívtál,

ott, azon a titkos találkán.

Ahol csak ketten jártunk,

szorosan egymáshoz simultunk,

úgy mint szerelmesek,

egymásnak egyetlenek.

Szólíts a nevemen,

úgy titkosan, kedvesen, szépen,

ahogy te mindig szólítanál engem!

Szólíts most is,

szólíts ma is –

most engedem,

ma engedem,

hogy úgy szeress,

ahogy mindig is szerettél engem.

Örök vagy,

s örök szerelmed,

én drága Istenem.

Üdíts fel… (2015.01.30.)

Vágyom arra, hogy felüdíts,

Félre hívj, s lelkemre beszélj:

„Veled vagyok, soha többet ne félj!”

Ilyenkor megnyugszom

gyógyító karodban,

nem bízom emberben, a halandóban.

De megbízom benned, te végtelen,

te tökéletes, te egész!

S most már arra akarok menni,

merre Te mész.

Szerelmed karcsú tornyaként (2015.01.30.)

Szerelmed karcsú tornyaként

állok a sivatag közepén.

Ha rám lehelsz,

Körbenézek,

s mennyei folyót zuhogni látok én.

Észreveszem a tavat,

ott, hogy előtte délibábot láttam,

s vízcseppek csurognak le hátamon…

Nyár van, de szerelmed elhozza az esőt,

a gyönyörűségest, a felüdítőt,

s látom ébredni a tikkadt földet.

Őrszem vagyok itt,

kit szerelmed épített,

erős várfal, mely védelmet ad a népnek,

kit köré gyűjtesz.

Te erősíted falait,

ha védelmeznie kell,

te gyógyítasz árnyékával,

ha gyógyír kell.

Te vagy vele,

s a föld körülötte,

Miattad életre kel.

Alkotni… (2015.01.30.)

Karcsú, keskeny tollak,

vékony ecsetek,

pár papírlap.

Betűk, szavak,

Ajkak, nyelvek,

kezek, ujjak,

lábak s lábfejek.

Érzékszervek, melyek éreznek.

Mind tehetségre ihlettek.

Rájuk lehelt a nagy Alkotó!

Lehet, hogy azt hiszed,

Ezek közül önmagában mind apró.

De összefognak a kis kezek,

s az ujjak közé kerülnek az ecsetek,

a liszt, a kanál, a cukor;

vagy éppen készül a mézescsupor;

szavakkal simogat meg téged egy másik;

a láb táncra perdül, vagy lendül a kar –

mindenki más,

de mind egyet akar:

rájönni, mire alkották,

s mit alkothat ő is.

Fedezd fel a Mestert,

s meglátod, mit beléd helyezett,

segít kibontani,

megérteni e gyönyörű alkotást, ki te vagy,

s megtanít teremteni,

ha a gyermeke vagy.

Kérlek, míg élsz, ezt ki ne hagyd!

Horgolótűk,

sálak, csatok,

emlékeztessetek,

hogy kinek a fia, lánya vagyok!