Sírok, ha bántanak,
sírok, ha üvöltenek velem,
sírok, ha imádkozom,
sírok, ha vigasztalan életem.
Sírok, de imám kelyhét Hozzád emelem,
s kiöntöm Neked könnyekkel teli szívem.
S Te felemeled arcom,
megsimogatod,
hajtincseim fülem mögé hajtod,
s rám mosolyogsz:
„Veled vagyok!
Ne félj!
Én mindig veled vagyok,
hisz megígértem Én!
Nem vagyok ember,
nem hazudok!”
S én könnycseppjeim közt
megnyugodva felsóhajtok:
„Nem vagyok egyedül,
nem vagyok egyedül én!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése