Elindul a vonat -
sínen van és halad -
zöld mezők, kimerítetlen tavak,
tiszta kék ég
s repül a gondolat.
Ott van nálad,
hol hárfa szól és angyalhad,
hol gyöngy gurul
az örökkön termő fa alatt,
hol arany utcákon
díszes ruhákban táncolnak,
hol nincs már könny,
csak zene és imádat.
Vágyaimra vajon most ki felel?
Tiszta kék ég,
melyen néhány bárányfelhő legel,
zöldellő mezők,
kiskakukk, fácán idelenn.
Úgy repülnék hozzád, drága Istenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése