Kendőzetlenül állok előtted,
mezítelenül,
Te teremtettél engem,
s szemed semmilyen szeplőt el nem kerül.
Tudja ezt a szívem, de nem menekül,
mert nem ítélkezel,
hanem szemed szemembe merül.
Vágyom szerelmedre legbelül,
hiába a marcona, szúrós tüske kívül,
vágyom a csókodra,
mellyel az arcomra nyomod bélyeged,
a tiédet akarom, nem az emberi mételyek.
Vágyom szerelmedre teljesen,
mindeneken felül,
vágyom a sétára a parkban,
mikor lényem a lényedbe vegyül.
Vágyom arra, mikor megosztod szíved velem,
ahogy Ábrahámmal tetted,
mert nem vagy idegen.
Azt akarom tenni, amit te mondasz,
azt akarom tudni, mit bölcsen szólasz,
ott akarok lenni, ahova Te mész,
az akarok lenni, amire Te kérsz.
Veled akarok lenni, Veled, minden napon.
Valóban: örökké a Te szerelmedre vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése