Minden fényem belőled fakad,
harsogóbb, nevetőbb,
mint maga a nap.
Kendőzetlenül az asztalra teszem,
és otthonra lel az idegen.
Utat talál, mert Tőled van az Út,
reményt talál, mert van, hova fut,
ha szélvihar, árhullám megrohanná,
ha az óceán, orkán rá száját tátaná,
a Fénynél ő Világra lel,
s barátra,
s többé nem idegen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése