Suttogom a nevedet.
Csak halkan, kétségbeesetten.
Tudom, hogy te meghallgatsz engem.
Nem süket a füled,
nem rövid a karod,
csak bűnöm az,
mely közénk áll,
melyben bimbózik a halál,
s a sok félelem.
De már nem akarom ezt tovább –
űzd ki őket teljes Szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése