Kifogytam, Apa,
Kiürültem némán,
Míg hagytam, hogy más
irányítsa tollam,
Más íze szerint szóljon
szám.
De most feltámadok
Bálványisteneim sírjából,
Mit az öröktől születettnek
utódja,
S lerázom magamról, mi
másnak etalonja.
Élvezni akarom,
Minek Te alkottál és hívtál,
S lerázom magamról,
Mit az elismerés-buborék
kínál.
S kiteljesedem,
Mert nem a humanizmus
diktál,
Nem a közgondolat vagy
diktatúra,
Hanem aki bennem él, a
Seregeknek Ura!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése